szerkesztő: kamarás klára
ocsovszky lászló
Tél
Vas-hideg, hó. Tenyérnyi élet feketedik a varjú károgás alatt.
Felnyergelt szavakban, megrontott dalban, talpig gyászban, hétköznapi ragyogásban imát mormolunk a dárda-hegyû jégcsapok alatt.
efraim staub
Tulajdonképpen
Tulajdonképpen miért van az, Hogy zöld a fű és piros az alma, Hogy felizgat, ha látom amint Domborodik a nők melle-halma
bittner jános
TAVASZI HAJNAL
Ha egy este kiülsz a teraszra, és látod, zöldel a kert, ha a lábad előtt kutya horkol, és a macska öledbe hevert,
kisszőlősi szánthó lóránt
Kórházban
Dr. Szabó Zsoltnak
Hát eljött értem, megtalált, szívemre zárta csontkezét. Rút vigyorral csontpofáján szólt: ennyi volt pajtás, véget ért.
kamarás klára
Sapphot keresve
Hol az a táj, hol az a szép sziget, mely boldog, édes álomba merít? Sapphot keresnéd? Nem találod itt. Csak könnyek árját, végtelen vizet
t.fiser ildikó
Vallomás
Elmondom százszor, ha kell ezerszer, éneklem, ha a nap simogatja bőröm, kiabálom, ha vér folyik a földön,
kardos andrás
Levél lányomnak
Lelkembe simuló, vidám mosolyos gyermekarcod látom magam előtt - hiába vagy felnőtt, komoly asszony, unokámat imádó anya – csillogó szemű kislány maradsz őszült apád lelkében, gyönyörű így maradsz..
dobrosi andrea
Út, visszaút
Szívjóságot visz a megácsolt tutaj, remegve zötykölődik a partokig. A tengerhullám kéretlen rásegít - hánykolódik némán, tehetetlenül.
lelkes miklós
RIGÓK HELYETT...
Kamarás Klárának Hulltak a csendre éber aranyalmák. Fényszépségük csillogta át az estét, de menekülő, égő rigóhangok e csendet olykor itt-ott megsebezték
markovich vanda
Álmomban favágók jöttek
Álmomban favágók jöttek, s nagy szőrös kezükkel a páros nyírt az udvaron derékba törték.
erdei éva
Járatlan utakon
Minden összekuszálódott. Talán nincsenek is kitaposott utak, ami még jön, a múltba vezet, ami már volt, felesleges.
Ötvös Zsófia: Csupa szeretet
Ötvös Zsófia: Mit akarsz?
uhrman iván
KITÖRNI KÉNE
Wizner Vég Balázsnak Múlt szerdán, épp miközben gézt ettem gépolajjal,
s forgattam ujjaim közt a Mátyás-templomot,
egy nőstény Stegosaurus lábam közé dobott
pár kis neutron-bombát bekenve fecskeszarral..
bánházy péter
ajánlás
Gyönyörködj a virágban, de vigyázz; földje sem tiéd, ahol megterem - nincs szépség, mi olykor mérget nem ád, léte tünde-titkát, ha keresed.
kerekes lászló
Vers - haladóknak
Ebbe a szögbe is beleléptél már: Őrült felhőkként úsznak el álmaid S kapkodsz, mert kezed ökölbe Mindhiába szorul
baranyi ferenc
KICSIT FEHÉREBB LETT
Aznap, mikor meghalt az apja: kicsit fehérebb lett az arca, délben elém tette az ételt s azt mondta, hogy ő már ebédelt.
németh tibor
Fekete madár
Deres üvegen át mintha ködben úszna kint a szemközti táj. A keretek mögött varjú-sereg billeg, sok fekete madár...
kárpáti tibor
Kullervó
Ajtótlan kerítésed mögé zárva éltél kapcájaként a mostoha sorsnak. Vége, csatafi. Már soha senkitől nem vár rád ölelés. Árva
g.ferenczy hanna
CSILLAGJÁTÉK
Leszakadt a hold az égről nagyot csendült, nagyot pendült – üres lett a felhő-várta, kilyukadt az ég zománca.
szabolcs piroska
Költőhöz
Költő vagy – hétköznapok gúnyájába Öltöztetett ünnep. Ha tollad fogod, lantod Megpendíted, pár percig a nap ragyog .
végh sándor
Január-február.
1. Hideg tél zörget ablakot, vattába burkolt árnyékvilág. Álmosan úszik elő a reggel, szürkéből lassan világosra vált.
egry artúr
Anyám
Anyám arca megfagyott ikon vonásait az ablakra karcolom
nagy jános
Napok 1.
simon jános
Gondolat
A csap csöppen. Hulló könnye kádbörtönben vonaglik.
Fogyó napok
A gyertya fogy, de új kerül
helyébe.
A türelem se tart örökké, pedig
kéne,
így kopik, tűnik, roskad minden
mi volt,
előbb nő, majd zsugorodik bennünk
mint a hold.
Fuchs Éva
mezítlábas évek ezek, most járok itt, apám utamon hullanak a csillagok, ez a haza, néha összevérez, a házak csavargómódra nézik most magukat, ebben a hullámkék estében a szerelem ütközik, egy tiszta kép, anyaarc-szeretőarc keretben,
Szeretet
Sorokat írtam a füstre.
Betűkre bontott indián jelek.
A fázó eszkimók megértenek.
A füst előtt-utáni tűzben
rám melegednek a jéghegyek.
Némethy Mária
Félek teljesen
Félek
teljesen költ ő vé lenni
vértócsa szavakba térdig menni
liliomfehérré teljesedni
teljesen elszemélytelenedni
világot világként vállamra venni
felkapott világban versekbe veszni
Kemény János